A levendula meleg, mediterrán területek őshonos növénye. Napfénykedvelő, melegigényes, szárazságtűrő, fásodó szárú törpecserje. A növényvilág kis hányadát képező, illóolaj előállításra alkalmas növényei közé tartozik, s ezen gyógyító, aromás növények egyik legjelentősebb tagjaként tartjuk számon.
Talán meglepő, de jelenleg nagyjából 40 levendulafajt, azon belül pedig több száz fajtát regisztráltak.
Az orvosi...
Csak az orvosi vagy francia levendulának (Lavandula angustifolia) több száz fajtája ismert, sokféle méretben és variációban. Ezek között a lila virágzatúak vannak többségben, de a fehér és rózsaszín árnyalat képviselői is megtalálhatóak köztük. Hazánk éghajlatán jól termeszthető, télálló fajta, az egészen kicsi, takaros bokroktól a nagyobb, szellősebb méretekig rengeteg variációja van. Csodálatos édeskés, gyümölcsös illata miatt parfümök alapanyagaként is kedvelt.
Lavandula angustifolia
A fenséges angol
A különféle levendulafajok kereszteződéséből új fajták alakultak ki. Ilyen például az angol levendulaként is ismert hibrid levendula, a Lavandula x intermedia, vagy más néven lavandin. A franciaországi Provance levendulaültetvényeinek jelentős részét a nálunk angolnak nevezett, ott viszont franciának titulált levendula teszi ki, viccesen zsákutcába juttatva a levendulafajták elnevezésében kevésbé jártasakat. Így a félreértések elkerülése végett az a legegyszerűbb, ha megjegyezzük a latin nevét. Ez a növény itthoni körülmények között szintén jól nevelhető, a nagyobb volumenű levendulák közé tartozik, egyes fajták még az 1 méteres magasságot és átmérőt is meghaladják virágzás idején. Lila, fehér és rózsaszín árnyalat szintén jellemző rá, azonban virágzata egészen más, mint az orvosi levenduláé. Hosszúkás, kalászos virágát meglátva azonnal meg lehet különböztetni a többi levendulafajtól. Illata is kissé más, picit markánsabb, fűszeresebb, de ugyanúgy „levendulás” illatjegyet képvisel.
Lavandula x intermedia
A cuki kis spanyol
Folytassuk a sort a levendulafajok egy igazán bájos képviselőjével, a leginkább spanyol levendulának nevezett Lavandula stoechas-szal, a füzéres levendulával. Különleges megjelenésű, virágzata tetején bóbitaszerű levélkék díszítik ezt a szépséges növényt. Sokféle szín és „bóbita” formában létezik, méretre kisebb fajta. Hazai körülmények között nem télálló, teleltetni szükséges.
Lavandula stoechas – igazán tündéri, nem?
…és a többiek
A fentieken kívül még számos egyéb, hazánkban kevésbé ismert levendulafaj népesíti be a Mediterráneumot.
Ilyen például a fogazott levendula vagy Lavandula dentata, mely előfordulását tekintve a Földközi-tenger partvidékén jellemző, így nem meglepő, hogy jól viseli a sós vizet. Leveleinek, melynek színe sötétebb zöldtől a molyhos tapintású ezüstös zöldig terjedhet, tipikus jellemzője csipkézett széle, erről kapta a „fogazott” nevet.
Lavandula dentata
Jeles képviselőként ide sorolhatjuk a kanári levendulát, más néven Lavandula canariensis-t. A Kanári-szigetek vadregényes tájain őshonos, levelei törékenyebb, leginkább páfrányra emlékeztető formájúak, virágzata apróbb, illata pedig kevésbé „levendulás”, amolyan fűszernövény-szerű.
Lavandula canariensis
Lavandula canariensis
A levendulák szín-, forma- és illatvilága változatos, gazdag, csak úgy mint felhasználási területük. A különböző levendulafajtákból előállított illóolajakat számtalan különböző panasz kezelésére, gyógyítására alkalmazzák, így egy biztos, a levendula az aromás növények legsokoldalúbb képviselője.
