A levendula az egyik legrégebb óta használt gyógynövény, története több ezer évvel ezelőttre, egészen az ókori időkig nyúlik vissza.
A levendula története
Az egyiptomiak balzsamozáshoz és mumifikáláshoz, az arabok parfümkészítéshez, a görögök és rómaiak fürdőikben és mosáshoz egyaránt használták a levendulát, neve is innen, a latin lavare - mosni szóból ered.
Nagy valószínűséggel az arab régióból kiindulva görög területeken keresztül terjedt el a levendula Európa mediterrán vidékein. Levendulával kapcsolatos írásos emlékek már az 5. századtól fellelhetőek,mint a levendula olaj előállításának leírása. A középkor legtöbb orvosi feljegyzésében szintén megemlítik és előszeretettel termesztették kolostorkertekben is. Más gyógynövényekkel kombinálva gyógyfőzetek készítésére használták a szerzetesek. Ismerték fertőtlenítő, vírusölő, sebgyógyító és idegnyugtató hatását is, így betegségek megelőzésében és gyógyításában széleskörűen alkalmazták. A világ más tájain is elterjedt volt, Indiában és Tibetben főként idegnyugtatóként használták.
A 17. századi pestisjárvány idején szintén fontos szerepet kapott a levendula. A „csőrös-” vagy „pestis doktorok” a szájuk és orruk elé kötött „csőrt” kitömték fertőtlenítő, vírusölő hatású gyógynövények keverékével - köztük levendulával-, hogy minél kevésbé érintkezzenek a fertőző levegővel. Ezen a csőrős maszkon keresztül, a gyógynövények hatóanyagait belélegezve képesek voltak elkerülni a járványt.
Idegnyugtató, depresszióűző és számos gyógyító tulajdonsága mellett az 1700-as évektől az illatszer- és kozmetikumgyártás egyik alapanyagaként hódított teret. A parfümgyártás fejlődésének köszönhetően legjelentősebb ültetvényei a Franciaország Provance tartományban illetve Bulgáriában találhatóak, a legnagyobb illóolaj fogyasztó azonban az Egyesült Államok.
A levendula Magyarországon
A levendula magyarországi vonatkozása főként Dr. Bittera Gyula gyógynövénytermesztő nevéhez fűződik. Az 1920-as években ő telepítette az első jelentős levendulaültetvényt a Tihanyi-félszigeten francia szaporítóanyagból. Olyan kiemelkedő minőségű és összetételű illóolajat állított elő, mely a franciát is túlszárnyalta, olyannyira, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula tihanyi őslevendulásának megmaradt példányai még ma is láthatóak, közel 100 évesek.
